Elértük a lakosokat

Sikerült elérnünk pár kitelepített lakost! Szám szerint kettőt... Személyazonosságukat nem áll módunkban felfedni, ezért csak igen keveset árulhatunk el: 

• A krízisnek nem volt előjele! Nem terjedtek pletykák semmi olyasmiről, ami előbb vagy utóbb a lakosságot veszélyeztethette. 
• Nem voltak szélsőséges behatások, mely akár egy robbantásra vagy bármilyen természeti katasztrófára utaltak volna.
• A helyiek még csak hallomásból sem tudnak semmilyen telepről, legyen az vegyészettel vagy atomenergiával kapcsolatos. Egyetlen elhagyatott létesítményről van tudomásuk a pernyei mocsár mélyén, mely feltehetőleg a hidegháború legfeszültebb érájában épült, óvóhely vagy katonai lerakat gyanánt. Ugyanakkor megerősítették, kizárt, hogy azon a betontelepen bárki képes legyen ténykedni (a különösen ingoványos környezet miatt). Eleve csak csónakkal közelíthető meg. 
• A kitelepítés szinte követhetetlen gyorsasággal eszkalálódott. A Katasztrófavédelem munkatársai délután fél négy környékén körbementek a faluban és az egész lakosságot buszokba ültették. Válogatott módszereket alkalmaztak az ösztökélésre, ám erről egyik forrásunk sem kívánt részletekbe menően beszámolni. Csapatunk egyik tagja szerint példaértékűnek tekinthető az ilyen gyors és hatékony hatósági intézkedés, mivel (idézem) "még Csernobilnál sem tudták ezt ennyire sebesen nyélbe ütni!" Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt a néhány száz lakost, akik közül többen eleve a falu határain kívül tartózkodtak a krízishelyzet beálltakor, nem akkor kihívás kitelepíteni. 
• A megkérdezettek az intézkedések okát illetően a szomszédos országok egyikére gyanakodnak, ugyanakkor ezen álláspontjukat nem tudták megindokolni. Egyikük a csernobili atomkatasztrófára hivatkozva lát némi összefüggést a majd harminc évvel ezelőtti (meglehetősen hasonló) eset és e között. 

A Kérdezz Pernyéről csapata